Itt az első bejegyzés, amit lehet, hogy csak én olvasok, de nem baj. Miről is szóljon? Hisz ez fontos állomás. Talán, nem… vagy… Á, az sem! Megvan! Szóljon az életről, arról, hogy mit is jelenthet, mi is lehet. Jó? Nem? Mindegy, úgyis én döntök. Tehát, csendet kérek, következzék a színpadunkon az Élet!
Most képzeljék el: Egy gyönyörű színházban ülnek, csendesen, izgatottan fecsegnek, hogy vajon milyen lesz a darab. A terem lassan elsötétül, az emberek elhallgatnak, szemük a függönyre tapad, ami lassan kúszik szét, hogy felfedje, az első felvonást. A színpad feltárult, halvány fények lepik be, és főszereplőnk, a piciny, kedves, és néha gyötrelmes lét belibben.
Mindenki másnak látja, mindenkinek mást jelent, de mégis ugyanazt. Minden pillanatban másnak látjuk, olykor szépséges ajándéknak, olykor átkozott büntetésnek, olykor pedig reményteli vágynak. De vajon mi is igazából?
Néha eldobnánk a Tartarosz mélyére, néha pedig úgy fogódzunk bele, mint az utolsó kapaszkodóba.
És vajon mi vár utána? Bármi is az, biztos gyönyörű. Ha bárki tudja: szóljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése